Az emberek néha megkérdezik tőlem, hogy csinálom azt, hogy 39 éves koromra még sosem voltam házas.

Ez nem azt jelenti, hogy kőkemény szingli lennék, ücsörögve az agglegény padomon azt mondogatva, hogy:"Igen, még mindig itt vagyok!" És ha van valami amit erről mondanék, az csak annyi lenne, hogy eléggé szánalmasnak, szomorúnak tartom, hogy még nem voltam képes megtalálni a "Ms"-t.

Nem tudom, hogy az,hogy híres vagyok mennyire befolyásolja azt, hogy még mindig szingli vagyok, mindenesetre egy színésznővel randevúzni nagyon bonyolult dolog. Átmentem már ezen, pár évvel ezelőtt, és akkor azt mondtam magamnak, hogy soha többé nem randizom olyannal, aki tudja, mi az a hangtompítós színpad. (ez a szó furán hangozhat sokaknak - nekem is fura volt- a lényege, hogy ez egy olyan szerkezet, amit pl filmfelvételeknél használnak a külső zsivaj, hangok kiszűrésére - Flo)

Fantáziálok arról, hogy felhívom a barátnőmet és azt mondom neki, hogy:" Drágám, itt vagyok a hangtompítós színpadon" és ő erre azt mondja "Nem tudom miről beszélsz..." és én ezen a ponton azt mondanám neki:"Szeretlek! Házasodjunk össze!". De, természetesen ez nem ilyen egyszerű, nem igaz?

Azt mondják a nők szeretik az olyan férfiakat, akik képesek megnevettetni őket, és én is úgy találom, hogyha az első és második randin megnevetteted a hölgyet, akkor sínen vagy.

Amikor fiatalabb voltam a humort használtam arra, hogy elkerüljem a túl komoly beszélgetéseket az emberekkel - hogyha komolyabbra, érzelmesebbre fordult a dolog, akkor beszúrtam egy viccet, hogy elkerüljem a szituációt.

De ez nem működik akkor, ha randizol valakivel - meg kell tanulnod odafigyelni a barátnődre, meghallgatni őt, ugyanannyira, mint ahogy szórakoztatod őt. Beletelt egy kis időbe, amíg erre rájöttem.

Nagyon szeretnék gyerekeket egy nap. Ami azt illeti, elég jó vagyok náluk. Öt féltestvérrel nőttem fel, a legfiatalabb 11 évvel fiatalabb nálam, úgyhogy azt hiszem én elég korán  felszedtem magamra pár elég cool szülői készséget az életem során.

Úgy nőttem fel, hogy közben bébiszitterkednem kellett, és mindig nagyon élveztem. Pár közeli barátomnak van gyereke és én vagyok a keresztapjuk, és ez az egyik legnagyobb örömöm az életben, amikor egyszerűen csak elmegyek értük az iskolába és utána együtt lógunk. Úgyhogy talán majd egyszer.

Az élet nagyon sokat változott az utóbbi tíz évben. Régebben az az érzés volt az emberekben, hogy ha 30 éves vagy, házasnak kell lenned gyerekekkel és egy házzal... és most nézz rám, itt vagyok majdnem 40 évesen, és egyik dolog sem igaz rám.

De remélem ez megváltozik majd. Eléggé vidám fickó vagyok, aki olyasvalakit keres, aki szereti élni az életet és jól tölteni az idejét. Remélem végül minden jól fog elsülni a javamra.